Néha észrevétlenül belópózik az életünkbe az aránytévesztés. Általában a mások családjában vesszük észre. Tisztán látjuk, ahogy a felcseperedő gyermek átveszi az uralmat a család felett. Mert elvileg van ugyebár a családnak egy természetes (majdnem azt írtam, "Istenadta") szerkezete: apa, anya és a gyermek(ek). Az apa adja a család erejét, értékrendjét. Az anya adja az egybetartó szeretetet. És ők ketten nevelgetik , terelgetik a gyermeket. Megtanítják, hogy mit szabad és mit nem. Miattuk tanul meg köszönni másokanak a kisgyerek, az ő kevükért nem cseni el a csokit a bolt polcáról, sőt a szülők dícsérete miatt hagyja abba a pelusba kakilást, pedig az igazán fínom. Felnéz a szüleire és olyan akar lenni mint ők. Ez így jó!

És néha azt látjuk, hogy egy három-négy éves gyerek uralkodik a családon. Minden körülötte forog. Ha vendégek jönnek, csak Ő van a központban. Lehet, hogy jó fej, és már el tudja énekelni a francia himnuszt, lehet, hogy nem annyira jó fej, de hisztizni tud és megint csak ráfigyelnek. "Mi mindent megteszünk, hogy ki tudjon bontakozni az egyénisége. Egyáltalán nem korlátozzuk őt!"mondja az anyuka, és gyakran emögött az a gondolat bújik meg, hogy "nem szeretnénk olyan szigorúak lenni, mint velünk voltak a szüleink".  A gyerek igénye szerint döntenek mindenről, indulnak valahova, vagy mondanak le programokat. Az ő igénye szerint főznek, nyaralnak és vásárolnak. Természetesen, a gyereket semmiképpen nem bízzák senkire, ha pár órát mégis, akkor azt nagy bűntudattal teszik. Az szóba se jöhet, hogy a szülők kettesben legyenek egy hétvégét valahol. Ha este apuka fáradtan hazaérkezik, váltana pár szót az asszonnyal, de hát ott van a fürdetés, meseolvasás, hosszú altatás... Ebbe pedig rendszerint belealszik anyuka is. Két fáradt felnőtt, akik egyre távolabb kerülnek egymástól, miközben próbálnak ELÉG JÓ SZÜLŐK lenni.

Nem jó ez így. elsősorban a gyereknek nem jó. Érdemes tudni, hogy a növekvő gyermeknek jót tesz, ha ismeri a "működési" szabályokat. Ha ismeri a határokat, ameddig elmehet. Ezek a működési keretek biztonságot adnak a számára. Hiányuk szorongáshoz vezet. Lehet, hogy nagyon kreatív lesz de nehezen tud bánni majd az emberi kapcsolataival. A nehezen kezelhető gyerekből legtöbbször nehezen elviselhető felnőtt lesz.

Ezt pedigy egy szülő sem szeretné a saját gyerekének.